A tőzsdék halála II. – Hogyan váltja meg a pénzpiacokat a blockchain technológia

Az alábbi írás első részében áttekintettük a pénzpiacok jelenlegi működését és problémáit. Ebben a cikkben pedig már nem kisebb feladatra vállalkozom, minthogy megpróbáljam felvázolni, hogyan teheti feleslegessé a blockchain technológia a ma létező tőzsdéket ezeknek a hibáknak a kiküszöbölésével.

“The blockchain is the financial challenge of our time. It is going to change the way that our financial world operates.”

– Blythe Masters

Ahogy a fintech cégek lassan, de biztosan megreformálják a retail bankrendszert, a kőbe vésett – “már száz éve is így volt” – bankár gyakorlatot egyre gyakrabban írja felül valamilyen okos megoldás, ami a technológia fejlődésével tört utat magának. Sorra jelennek meg a bankinál jóval olcsóbb nemzetközi utlási szolgáltatók, banki váltási díjak nélküli külföldi tranzakciót segítő vállalkozások, peer-to-peer lending megoldások, stb.

És egyre-másra jelennek meg azok az újabb és újabb technológiák, amik beindíthatják ugyanezt az átalakulást a nagypályán is. Az egyik ilyen a blockchain, aminek a referencia implementációja (a bitcoin) gyakorlatilag egy elosztott főkönyv. Ennél az absztrakt értelemben vett blockchain valójában jóval több, hiszen lényegében bármilyen adatszerkezet elosztott tárolására alkalmas.

A következőkben feltételeznem kell az olvasóról, hogy nagyjából képben van a blockchain technológia működésével és a használt terminológiával. Ha nincsenek meg a token, wallett, p2p, mining, stb. fogalmak, akkor itt lehet, hogy bajban leszel. Ezek megmagyarázását meghagyom annak a több ezer oldalnak, amit kidob a Google. Szóval:

Ugorjunk rögtön a közepébe: Miért ne tárolhatnánk egy blockchainen tokenek által reprezentálva egy cég kibocsátott részvényeit, vagy bármilyen más értékpapírt? Sőt, ha már ezt megtettük, akkor az egyes értékpapír számlák kezelését sem kell pénzügyi cégekre bíznunk. A blockchainen tárolt adatainkhoz a már bevett megoldásokhoz hasonlóan a saját privát kulcsunkkal – gyakorlatilag egy wallettel férhetünk hozzá.

De menjünk még tovább: ugyanez a blockchain szolgálhatna order bookként is. Amikor valaki tranzaktálni szeretne, a beadott ajánlatot ugyanúgy tárolhatjuk a blockchainen, mint egy tranzakciót. Ha a blockchain implementációjába épített matching engine talál hozzá ellenoldali ajánlatot, akkor a két szereplő tokenjei közötti ügylet megtörténik, azaz a tranzakció megmásíthatatlanul és mindenki számára transzparensen végbemegy.

Természetesen minden tranzakciónak van költsége, hiszen a blockchain módosítása és validálása munka, amit valakinek el kell végeznie (bányászat). Az aktuális tranzakciós költség a teljes rendszer terheltségének függvényében változhatna. Amikor nagy a forgalom, olyankor drágább lenne egy order, vagy egy tranzakció végbemenetele, ezáltal a rendszer önszabályozó. Kicsit hasonlóan az Ethereum hálózatán használt gas fee-hez, ami a bonyolultabb kódok futtatását drágábbá teszi az egyszerűbbekkel szemben. Bár a jelenlegi megvalósítások nagy részénél a tranzakció kezdeményezője adhatja meg, mennyit hajlandó tranzakciós költségként fizetni, a bányászok értelmszerűen a “drágább” tételeket veszik előre, amikor priorizálják a blokkba gyűjtendő tranzakciókat. Ez a módszer akár itt is működhet, de lehet kísérletezni alternatív megvalósításokkal is.

A rendszerben a klasszikus értelemben vett bányászok nem csak a blokkok hitelesítését végeznék, hanem magát az order book karbantartását is: matchelnék és végrehajtanák az ügyleteket, amiért cserébe a többi blokklánchoz hasonlóan jutalékot kapnának, amit az egyes tranzakciókat bonyolító ügyfelek tranzakciós költségeiből fedezne a rendszer. Ezáltal az elosztott tőzsde (jobb kifejezést most nem tudok rá) felhasználói lennének egyúttal annak működtetői is. De ha valaki nem akar kereskedni, csak a tranzakciók hitelesítéséből és az ajánlatok matcheléséből is szert tehet bevételre.

Mivel a blokklánc publikus és eloszott, a rajta tárolt információkhoz, így az aktuális árakhoz mindenkinek teljes és ingyenes hozzáférése van. Megfelelő technikai tudással bárki készíthetne a blockchainnel interaktáló alkalmazást (kvázi saját számlavezetőt és kereskedőszoftvert, ami a ma használt terminológiában egy walletnek felelne meg). Ezek szerint lényegében feleslegessé válnának a ma ismert brókercégek (vagy legalábbis üzleti modelljük átalakítására kényszerülnének).

IPO helyet ITO

Nem sok értelme lenne tőzsdét üzemeltetni, ha azon nincs mivel kereskedni. A jelenlegi gyakorlat szerint a cégek bizonyos mennyiségű közkézhányadot bocsátanak a szabad piacon a vevők rendelkezésére. A blockchain alapú, elosztott tőzsdén a különbség csak annyi lenne, hogy az adott részvényt egy token szimbolizálja. Amikor valaki megveszi ezt a tokent (kvázi részvényt), azért cserébe nem dollárt ad, hanem a tőzsde motorját is üzemeltető coint, hiszen a megbízás és a tranzakció maga csak így hitelesíthető. Ezt a cégnek el kell fogadnia, ugyanakkor tudnia kell dollárra váltani. Később még lesz erről szó a nyitott problémák között.

A cég tehát ha úgy dönt, hogy ezen a piacon vonna be tőkét, két lehetséges scenario van: Egy a jelenleg rendszerrel is megugorható, és egy vadnyugati:

  • Az első esetben át kell esnie valamilyen eljáráson, ugyanúgy, ahogy egy IPO előtt is át kell. Megmarad tehát egy a jelenlegi módon működő felügyeleti szerv, amelyik átvilágítja a céget, stb. Ha ez megvan és megkapja a zöld utat a kereskedésre, akkor jöhet az ITO (Initial Token Offering) és indulhat a kereskedés a korábban vázolt formában.
  • A másik esetben semmilyen ellenőrzés nincs, és mindenki azt bocsát ki amit akar. Mivel a piac teljesen publikus, a befektetőknek minden pillanatban minden információ a rendelkezésükre áll, tehát azt is pontosan tudják, ha valami értéktelen. Ez a verzió valószínűleg (még) nem lenne életképes, de meg kell említenünk, hiszen a piac elméletben képes lenne kezelni (és árazni).
Összefoglalva a fentieket:
  • Megszüntettük a mai értelemben vett tőzsdéket, mint intézményesített piactereket, azok minden költségével és megkötésével.
  • Nincsenek elszámolóházak, nincs szükség clearingre, a kereskedés mehet 24/7-ben.
  • Megszüntettük a brókercégeket, azok minden jutalékával együtt (vagy legalábbis levettük a vállukról a számlavezetéssel és a tőzsdei megbízások végrehajtásával járó terhet).
  • Közvetlen és ugyanolyan piaci hozzáférést adtunk mindenkinek, minden adathoz, ingyen. Kivettük a varázspálcát a nagy befektetési bankok kezéből is. Mindenki ugyanazt, ugyanúgy látja a piacból.
  • Megteremtettük a piaci verseny feltételeit azok között a még nem létező providerek között, akik a piacokhoz való hozzáféréshez jobbnál-jobb interfészeket készíthetnek majd. (Oh, wait… Azzal, hogy eltüntettünk egy üzletágat gyakorlatilag létrehoztunk egy másikat. Vagy ha úgy tetszik: a brókercégeknek mégsem kell megszűnniük, elég ha átalakulnak és kicsit összehúzzák magukat.)
  • Létrehoztunk mégegy iparágat: azokét, akik működtetik majd ezt az elosztott infrastruktúrát. (Nyugi, mégsem kell elégetni minden bányász hardvert a bitcoin-apokalipszis után.)
  • A HFT cégek el fognak tűnni, ugyanis nincs az a high-tech algoritmus, amivel a párhuzamosan, konszenzus alapon működő “bányászokat” rá lehetne venni egy order előnyben részesítésére egy másikkal szemben. Mivel a teljes rendszer nem egy központi order bookra épül, hanem egy elosztottra.
  • A dark poolokkal ez a megoldás nem fog leszámolni. OTC piacok mindig lesznek. Egy blockchain sem fogja megakadályozni a Goldman brókerét, hogy felhívja a Morgan Stanley-t és megalkudjon 50 milliónyi Walt Disney részvényre. Ez van, ne legyünk telhetetlenek!

Jó mi?! Túl szép, hogy igaz legyen? Egyelőre az. Mondom is miért:

Probléma #1: Kell egy coin

Ez már csak ilyen. Amíg a világ úgy működik, hogy jegybankok nyomják a pénzt, és a sarki boltban is pénzért kapod a tejet, addig a tőzsdei cégek is kemény dollárt akarnak majd a részvényeikért. Abból tudnak fejleszteni, abból törlesztenek hitelt, abból adnak fizetést. Ha egyszer majd valamilyen digitális coin lesz a világvaluta, akkor ez a probléma némiképp leegyszerűsödik, de ez jelenleg még annyira sci-fi, mint az hogy teleporttal járjak be reggel dolgozni (péntek este hazafelé néha összejön, de az egy másik technológia).

Formálódik viszont a megoldás, és úgy hívják, hogy stable coin. A stable coinok olyan crypto coinok, amelyek valamilyen fiat currencyhez fixáltak. A probléma valós, hiszen egy token árfolyamát felfelé korlátossá tenni aránylag egyszer: amikor drága lesz, piacra kell tolni még párat. Visszafelé ez már problémásabb, hiszen nem semmisíthetjük meg valaki pénzét, csak azért hogy az egyensúly helyreálljon.

Jelenleg a lehetséges megvalósítások kutatása, hot topic a crypto economy szcénában. Több helyen olvastam, hogy 2018 a stable coinok megjelenésének éve lesz. Persze sosem szabad semmit elhinni, de tény, hogy rengeteg elképzelés és gazdasági modell van készülőben. Van aki az ETF-eknél használatos creation/redemption módszerből indul ki, és vannak egészen komplex megvalósítások is.

Mint a crypto világ minden szegletében, természetesen itt is jelen vannak a szkeptikusok (nagyon helyesen), nem lennék fair, ha ezt nem említeném meg. Korai lenne állást foglalni a dolog jövőjével kapcsolatban, de az biztos, hogy érdemes figyelemmel követni ezt a témát, érdekes fejlemények várhatóak a közeljövőben.

Probléma #2: Need for speed

A blockchain technológiának van egy komoly problémája, ami egyelőre nem igazán teszi alkalmassá a fenti magasztos célok beteljesítésére: összehasonlítva más adatbázisokkal, nagyon lassú. Gondoljunk csak bele, mennyi erőforrást emészt fel egy művelet:

  • A felírandó művelet először is a P2P hálózaton keresztül el kell jusson a többi node-hoz.
  • Bekerül egy transaction poolba, ahol arra vár, hogy bekerüljön a következő blokkba.
  • Bányászok sokasága szedegeti a tranzakciókat a poolból, mire végre az egyik validál egy blokkot és az felkerülhet a láncra.
  • Az új blokk szintén útra kel a hálózaton a többi node felé. Amik valamilyen konszenzus-motor segítségével lényegében megszavazzák annak valódiságát.
  • A felírt adat ettől a ponttól lesz mindenki számára látható.

A tényleges megvalósítások persze implementáció függvényében mások és mások, de mindenhol probléma, hogy az adatokat validálni kell, amihez szükséges egy bizonyos konszenzusra a node-ok között, hiszen ha az egyik node-on a láncban lévő adat hamis, akkor a többinek ki kell azt szűrnie. Ennek a mechanizmusnak többféle megvalósítása létezik, de a lényeg, hogy a folyamat sokkal hosszabb annál, mint amit egy hagyományos adatbázis kezelővel elérhetnénk. A pénzügyi piacokon a terhelés jóval nagyobb, minthogy elfogadható lenne az ilyen elven működő rendszerek jelenlegi sebessége.

Ugyanakkor a stable coinokhoz hasonlóan itt is komoly munka folyik, és léteznek már implementációk, amik ha forradalminak nem is nevezhetőek, de jelentős teljesítménynövekedést tudnak felmutatni.

Csak példaként: gondoljunk bele a bitcoin hálózata a maga kb 10 perc körüli tranzakciós átfutási idejével milyen hihetetlenül lassúnak számít – de a korrektség jegyében: nem is erre találták ki.

A jelenlegi mezőnyben az egyik érdekes kezdeményezés a Hashgraph projekt, ami a konszenzus engine újragondolásával ígér jelentős sebességnövekedést. Egy másik érdekes játékos a Waves Platform, ami már több száz tranzakciót is képes kezelni másodpercenként. A tőzsdén ma tapasztalható másodpercenkénti több tízmilliós tranzakciószám persze egészen más nagyságrend, de ha figyelembe vesszük, hogy ezeknek túlnyomó hányadát a HFT tevékenyég generálja, akkor már nem is olyan távoli a cél. Ne felejtsük el, hogy a fejlődés ezen a téren is folyamatos, sorra jelennek meg az új, teljesítményt javító ötletek.

Probléma #3: Teljes paradigmaváltás

“Blockchain infiltration will be met with resistance because it is an extreme change.”

– William Mougayar

Ahhoz, hogy a fent vázolt elosztott pénzpiac tényleg megszülessen, olyan széles konszenzusra lenne szükség a jogalkotók és a piaci szereplők részéről is, ami ebben a pillanatban elképzelhetetlen. A tőzsdéket felügyelő szervezeteknek át kéne értékelniük, hogy mi is a piacok valódi szerepe a pénzcsinálás egyre kreatívabb módjai helyett és ugyancsak át kéne értékelniük saját szerepüket is ebben a történetben. Felügyeleti szervekre továbbra is szükség van, hiszen nem léphetne bárki tőzsdére. Szükségessé válna az is, hogy a token holderek a shareholderekhez hasonlóan élhessenek jogaikkal a vállalati döntéshozalt illetően (például egy közgyűlésen). Mindez jogilag szabályozott keretek között, úgy hogy a blockchainünk (ideális esetben) már nem egy ország törvényeinek fennhatósága alá tartozna, hanem valamilyenfajta szupranacionális piactérként létezne, tehát még az sem világos, hogy egy ilyen gazdasági entitást milyen nemzetközi szerződésekkel kell körbebástyázni, hogy egyáltalán életképes legyen.

De a pénzügyjog inkább nem az a dolog, amiben nekiállnék okoskodni. (Főleg ezen a nem létező szinten.) Remélem ennek a cikknek az olvasói között lesznek páran, akik értenek hozzá. Ha mást nem is, csak annyit elérek ezzel az írással, hogy ők elkezdenek egy kicsit játszani a gondolattal, már megérte. Out of the box gondolatok nélkül a világon egyetlen komoly innováció sem vert volna gyökeret. És hiába a társadalmi igényekkel is megtámogatott technológiai fejlődés, ha nem veszi körül azt támogató jogi környezet, önmagában életképtelen.

Akkor most mi lesz?

A világ úgy működik, hogy a tőke és a tudás oda áramlik, ahol a leginkább képes hasznosulni és önmagát gyarapítani, vagy ha úgy tetszik, célját beteljesíteni. Ez valamilyen fajta evolúciós jelenség. A túlélés, vagy a reprodukciós igény ugyanúgy létezik alacsony szinten (genetika / memetika), mint makro szinten a bonyolultabb szerveződésekben. A kapitalizmus is egy ilyen szerveződés, ahol az egyes módszerek, eszközök, elméletek ugyanúgy versengenek egymással a fennmaradásért, mint ahogy az egyes vállalkozók, dolgozók, cégek, vagy akár egész iparágak teszik.

Amikor valahol megjelenik valamilyen változás, ami a rendszer javulásának lehetőségét hordozza magában (például egy új eszköz, vagy technológia), először nem történik semmi, minden a korábbi rutinok szerint megy tovább. Aztán a változás léte elkezd beépülni a köztudatba (a blockchainnel kapcsolatban nagyjából itt tartunk most). Azok az innovátorok, akik először megértik az új eszközt, elkezdenek kísérletezni vele, megpróbálják megtalálni a módját, hogy valahogy felhasználva hatékonyabbá tegyék a már létező struktúrákat. Nem csak úgy pro bono, hanem önös érdekből. Mert a kapitalizmus úgy működik, hogy díjazza a sikeres innovációt. Versenyelőnyhöz juttatja azokat, akik tudásukkal, bátorságukkal (mert ez mindig kockázatvállalással is jár) hajlandóak a meglévő struktúrák átalakításával új utakat keresni. Ez a biztosítja a fennmaradást, éppúgy az innovátornak, mint ahogy a technológiának is.

Milyen érdekes, hogy egy komplex rendszerben a szerveződés különböző szintjei között jelenik meg valamilyen szimbiózis.

Ha az innováció sikeresnek bizonyul, először falakba fog ütközni, hiszen egy olyan, régi szabályok szerint működő gépezetet kell átalakítani, aminek működését már mindenki megszokta, alapvetőnek tekinti. A korábbi technológiának is megvannak a maguk innovátorai, felhasználói, haszonélvezői, akik mindent megtesznek azért, hogy az új ne cserélhesse le a régit. De ahogy egyre többen ismerik fel az új megközelítés előnyeit a régihez képest, egyre többen kezdik mondogatni, hogy “ez a jövő”, és szépen lassan a rendszer átlendül azon a kritikus ponton, ahonan nincs visszaút és előbb-utóbb megtörténik a generációváltás.

Ez egy-egy új szolgáltatás esetén, ahol kicsi a rendszer belső ellenállása, vagy “tehetetlensége” nagyon gyorsan megtörténik. (Például az internet elterjedése. 20 évvel ezelőtt nem is gondoltunk rá, ma már nincs olyan iparág, ami működne nélküle.) De egy pénzzel, politikával, jogszabályokkal körbebástyázott entitás, ami mellesleg a kapitalizmus szíve, már csak nagyon komoly nyomás határásra lesz képes meghajlani az új szeleknek.

A folyamatot gyorsíthatja, hogy amint láttuk, a jelenlegi rendszer nagyon drága és pazarló. Ahol pedig pénzről van szó, ott az olcsóbb, mégis jobb megoldás be fog szivárogni a rendszer repedésein keresztül, és egyre inkább kiszélesíti azokat, míg végül képes lesz teljesen átalakítani a jelenlegi struktúrát. Ezek a repedések már látszanak. A rendszer elkezdett átalakulni, a jelenlegi szereplők pedig (okosan) inkább előre menekülnek, és ők maguk építik be a blockchaint a szolgáltatásaikba, mintsem hogy megpróbálják megállítani a cunamit. Ezek viszont csak félmegoldások, a most működő tőzsdék fennmaradását szolgálják. Új homlokzat a régi alapokon, de a ház lényegében ugyanaz. A rendszer a felesleges, eliminálható költségek, és a technológiai fejlődés miatt predesztinálva van a gyökeres átalakulásra. Hogy ez mikor történik meg? Amikor már elég sokan mondják, hogy “ez a jövő”.