Figyelem gondolatkísérlet!
Szóval képzeljünk el egy olyan országot, ahol nem egy állam van, hanem kettő. Mármint úgy értem, hogy van egy darab ország, amiben ugyanazon nemzet lakói élnek, de kormányból és úgy általában az állami intézményrendszerből kettő van. Két külön kormányzat, két adóhivatal, két egészségügy, két nyugdíjrendszer, két oktatási rendszer. A törvények is mások lennének, nem nagyon, de egy kicsit. Az egyik állam polgárai mondjuk ingyen járhatnak egyetemre, a másik államban meg mondjuk adómentességet kapnak az induló vállalkozások 3 évig. Az egyik államban van eutanázia, a másikban meg nincs. Szóval ilyesmi különbségek lennének, attól függően, hogy az adott állam adott kormánya milyen törvényeket hoz, de mindez földrajzilag ugyanabban az országban.
Namost, vannak ugye a helynek lakói, akik ugyanannak az országnak, de csak az egyik államnak polgárai. Rájuk nem vonatkoznak a másik állam törvényei, csak a sajátjuké. Szóval lehet, hogy Szabó 16%-os SZJA-t fizet, ingyen vesz igénybe az egészségügyet és 60 éves kora után öregségi nyugdíjat kap, ezzel szemben Szabóné 8%-os SZJA-t fizet, nem fizet nyugdíjjárulékot, így öregségi nyugdíja sem lesz, de fizet az orvosi ellátásért nem keveset egy magán biztosítónak. Nem kell fennakadni a fenti a példákon, demonstrációs célokat szolgálnak csupán. A lényeg, hogy kvázi két külön ország van, ugyanazon a földdarabon.
Természetesen lenne valamilyen közös dokumentum – az egyszerűség kedvéért hívjuk alkotmánynak – amiben le lennének fektetve azok az alapvető jogok, amiket egyik kormány sem változtatna meg. Ezen felül, a büntető és polgárjog közös lenne, de ezek csak technikai kérdések, egyelőre vonatkoztassunk el tőlük! Ugyanez igaz az infrastruktúrára, az államháztartás finanszírozására, a közös pénzre, stb.
3 évente szavazhatnának az egyes államok polgárai a saját kormányukról, valahogy úgy mint most (a két államban, nem egyszerre, hanem másfél éves eltolásban), valamint 5 évente mindenki dönthetne arról, hogy a két állam közül melyikhez szeretne tartozni. Furcsa egy világ lenne, igaz?
Na de mi értelme ennek?
A kormányok versenyhelyzetbe kerülnének egymással, hiszen a hatékonyabban működő állam előbb utóbb jó eséllyel fel fogja szívni a másik oldal polgárait, akkor pedig hatalma mit sem ér. Ez hasonlít ugyan a többpártrendszer analógiájára, azzal a nagyon fontos különbséggel, hogy jelenleg a pártok (többnyire demagóg) ígéreteket versenyeztetnek a választások előtt (közben, és után is), itt azonban nem ígéreteket, hanem magukat a döntéseket helyezik mérlegre, amiknek eredménye ráadásul rögtön mérhető is lenne a másik rendszerhez képest. Ahol pedig versenyezni kell valakivel, ott többnyire kevésbé jelenik meg a pazarlás és korrupció, hiszen az versenyhátrányt jelent a másik fronton. Egy ilyen rendszer működtetése összességében költségesebb is, de talán jóval hatékonyabb lenne a forrás felhasználás a teljes rendszerre nézve.
Sőt, talán megszabadulnánk végre az “egy ország, két tábor” problémától, hiszen a jobboldalon is nyugodtan lehetne egy kormány, és a balosoknak (vagyis mostanában már mindenkit ide sorolnak, aki nem “nemzeti”) is meglehetne a saját rendszere. Aztán az egyik vagy jobban működne a másiknál, vagy nem, de mindenkinek lehetősége lenne a saját nézeteinek megfelelően kiválasztott, saját kormányát számonkérni, ahelyett, hogy a mindenkori ellenzék a mindenkori kormányra mutogat, hogy ő “jobban csinálná, mert…”, aztán meg mégsem.
És amúgy a modell miért ne működhetne 3, 4, vagy n párhuzamos kormánnyal? (Nyilván van egy ésszerű felső korlát lakosságszám, és egyéb paraméterek függvényében, de ez megint csak technikai probléma.)
A rendszer persze sokkal bonyolultabb lenne, mint a jelenlegi, és alapvetően hordoz magában problémákat, amik az emberi jellemből adódóan idegenkedést váltanak ki, de ezek mind olyan dolgok, amiket meg lehet szokni. (Pont a magyarok szerintem úgyis világelsők a dolgok megszokásában.) Szóval fura világ ez, érzésre mégis akár hatékonyabb is lehet a jelenleginél, és talán a klasszikus demokráciák tökéletlenségéből származó dilemmák közül is felold, vagy enyhít néhányat. Vagy ha nem, legalább gondolkoztam róla.