Március ötödike van, és az elmúlt három hétben elégettem a portfólióm 20%-át. Ez tőzsdei pályafutásom legnagyobb egybefüggő drawdownja. Úgy döntöttem, kvázi vezeklésképp, leginkább saját magam okulására, így írásban feldolgozom, mi vezetett idáig, és egyáltalán mi történt ebben a három hétben. A magam részéről nem élem meg katasztrófának a helyzetet. Hazudnék, ha kellemesnek írnám le, de jobb híján rezignáltan tudomásul vettem. Aki ebben a sportban játszik, tudnia kell kezelni az ilyesmit, ha pedig hosszú távra tervez, akkor meg kell értenie és tanulnia belőle.
Egy évvel a 2020 márciusi COVID-dip után járunk, amikor is a vírushelyzet miatti lezárások előbb eladási pánikot, majd a rossz gazdasági hírek ellenére rekord gyorsaságú visszapattanást hoztak magukkal, főleg a technológiai szektorban.
Ennek több, egymás hatását erősítő oka is volt. Egyrészt, bár a hagyományos szektorok valóban szenvedtek (bezárt gyárak, éttermek, mozik, stb.) és az emberek visszafogták az általános kiadásaikat, addig a digitális szoltáltatásokat nyújtó cégeknek még jót is tett a válság. A COVID miatt azok is online vásároltak, akik eddig soha, az otthonába kényszerült lakosság előfizetett a Netflixre, elkezdett online lakberendezni, stb. A home office miatt a cégeknél olyan mértékű digitalizáció zajlott le pár hónap alatt, amire egyébként még hosszú évekig nem került volna sor. A FAANG gang (Facebook, Google, Amazon, Neflix, Microsoft, stb.) a válság alatt gyakorlatilag rekord eredményeket produkáltak, de rajtuk kívül is sok kisebb online cég árfolyama jutott el a Holdig az új trendek és stimulusok okán. Az amerikai jegybank szerepét betöltő FED csapágyasra járatta a nyomdagépeket, és olyan likviditáscunamit öntött a világra, amilyenre korábban még nem volt példa. Ennek lehetséges hosszútávú hatásait most nem feszegetném, nem ezért ültem le írni.
A piacokat a végtelen árazások, a crypto, a SPAC-ek, a stimulus csekkekkel kitömött redditező degeneráltak és a meme stonkok uralják. Ó igen, a degeneráltak. (Ők hívják így saját magukat én nem minősítek.) Imádom ezt az új, online szubkultúrát, amit a tőzsdére szabaduló fiatalok kialakítottak maguk körül hőseikkel, Elon Muskkal, Chamath Palihapitiyaval, Cathie Wooddal, Dr Parik Patel kamu indiai pénzügyi guruval, valamint a bolygó kapitányával Daddy JPowval, aki bármikor beröffenti a printert, ha a piacoknak eszükbe jutna esni.
Viszont ezek a srácok nem fognak pénzügyi kimutatásokat elemezni, nem érdekli őket, hogy egy-egy cég mennyit ér, azt veszik meg, ami éppen megy, mert a kedvenc pornósuk ajánlotta TikTokon. Nekik a piac egy játszótér, ahol vannak ugyan szabályok, de igazából mindent szabad, amit nem tilos. A lényeg, hogy minnél többet keressenek lehetőleg minnél kevesebb idő alatt. Hogy ezzel mennyire van baj, az véleményes, de a jelenségre mindenképp érdemes figyelni, mert ezekből a srácokból lesz a jövő generáció, szóval nem mindegy, hogy hogyan fognak majd állni a szabad piacokhoz felnőtt korukra. Egyébként rengeteg szofisztikált és valódi szakmai értéket képviselő influencer is megjelent a közösségi platformokon, csak ők kevésbé feltűnőek. Mint mindig, tisztelet a kivételnek.
Szóval nagyjából ilyenek az aktuális állapotok. Adott egy érzésre túlfűtött, de legalábbis erősen felfelé trendelő piac, aminek sporteseményeket megszégyenítő módon drukkolnak az online térben. Persze néha meg-megtorpan, de összességében nem úgy kéz ki, mint amin az átlag trader veszíteni szokott. Nekem mégis sikerült…
Hogy kezdődött?
A COVID miatti lezárások gyakorlatilag elvették az életem. A barátaim eltűntek, munkám pillanatnyilag nincs, össze vagyok zárva a lakásomban a gondolataimmal. Már sok éve tartok részvényeket, de korábban inkább csak hosszú távú befektetői szemlélettel. Most viszont a lezárások miatt a tőzsde egyre nagyobb szeletet hasított ki a napjaimból, és köttötte le a szabad kognitív kapacitásaimat. Bizonyos szempontból célt és értelmet adott a karanténba kényszerült életemnek. Befektetőből lassan kereskedővé váltam. Ugyanazon a pályán játsszák, de másik sportág. A befektetés 90% türelem, a kereskedés 90% pszichológia.
Egy ponton túl ez már nem hobbi és nem szakma, hanem életmód. Amikor reggel felkelek még az ágyból elolvasom, mi történt az éjjel az ázsiai és ausztrál piacokon. A kávé mellett megnézem az európai nyitást, átfutom a Bloomberget, a MarketWatchot és megnézem hogy állnak a határidős piacok. Innen a lehetőségekhez mérten normális életet élek nagyjából délután 3-ig, amikor megnézem mik a legnagyobb pre-market moove-ok, és készítek egy rögtönzött trading plant: átnézem a portfóliómat, hogy melyik pozíciókhoz kell majd hozzányúlnom, mit kellene lezárni, vagy miket nyissak aznap. Tele van a fejem tickerekkel és álmomból felébresztve megmondok vagy száz árfolyamot 1-2%-os pontossággal. Lassan kialakul egy sajátos érzet az emberben, ahogy rajta tartja a kezét a világgazdaság ütőerén, és folyamatosan érzi a pulzusát.
Buy all the dips
A Nasdaq chartra ránézve az az érzés keletkezik az emberben, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint egy ilyen bika piacon pénzt keresni. És persze, amikor az ember látja maga mögött a múltat mindig ezt érzi. Hiszen nyilvánvaló, nem? Ott volt olcsó, ott kellett megvenni. Hát mi ebben a nehéz? De amikor ott, abban az időpillanatban meg kell hozni a kereskedési döntést, ott már csak a jelen pillanat létezik és a következőben történhet bármi. Dehogy is, viccelek… Tényleg kurva egyszerű volt. Meg kellett venni minden esést, mert néhány napnál egyik sem tartott tovább. Figyelni kellett a trendeket a közösségi médiában, mert sokszor a mémek uralták az eseményeket (főleg miután a Wall Street is rájött erre, és elkezdték ők is figyelni mikor mit kap fel a mémgyár). Ha véletlenül esett a pozid, vártál max 5 napot és már pluszban voltál. Kész. Te vagy a trading legend…
Tanulság #1: A piacok gyakran irracionálisak. A csapda az, hogy ilyenkor úgy tudsz profitálni, ha te is azzá válsz. De ez visszaüt.
Elég régen vagyok a piacon ahhoz, hogy ne tegyek fel túl sokat egy idióta trendre, és valahol ennek köszönhetem, hogy megmenekült a számlám. A bull market annyira ment, hogy csináltam 2020-ban 90%-ot, de olyan pici szórással, hogy arra még a profi alapkezelők is elismerően csettintenének.
A stratégia nyilván minden esetben más és más, de technikai kép függvényében általában 20-30 napos OTM call opciókat vásároltam, amik bekerülési költségét egy alájuk kiírt bull put credit spreaddel csökkentettem, hiszen azok úgyis mindig lejárnak.
Akik nem értik a fenti mondatot, azoktól elnézést! Az opciókereskedés rendkívül szofisztikált dolog tud lenni, pont ugyanúgy alkalmas tűpontos kockázatkezelésre, mint elmebeteg yolo tradingre. A felvett pozíciód bárhol elhelyezkedhet a fenti spektrumon. Ha nincs komoly piaci tapasztalatod, tartsd magad távol tőle! Szívesen!
Easy money
Persze pontosan tudtam, hogy ennek a trendnek valamikor vége kell legyen. De nem fogok hazudni, az ember egy idő után megszokja. Az pedig veszélyes.
A tőzsdén a bukáshoz vezető út érzelmekkel van kikövezve, nem véletlenül mondja szinte mindenki a szakmában, hogy ha ezt nem tudod magadban kikapcsolni, akkor hosszú távon nem fog menni. Hiába tudtam, hogy a trend egyszer meg kell törjön, és hiába hallottam, hogy időnként már recseg-ropog a szerkezet, nem akartam tudomást venni róla, hiszen pénzt kerestem. A kockázat érzete pedig idővel tompul. Kötöttem nyitásban, nap végére 2-500 dollár profit…
A kereskedés arról szól, hogy hogyan kezeled a pszichológiai terhet. Kapzsi leszel-e, ha valami nagyon megy, és mit kezdesz a FOMO-val, ha nem vagy benne. Mennyire tudod érzelmek kihagyásával eldönteni egy információról, hogy milyen hatása lesz, vagy egyáltalán fontos-e. A tradingnek ugyanúgy része az önuralom, mint a kontrollált agresszió. Nem szabad önhittnek lenned, mert akkor hülyeséget fogsz csinálni, de bíznod kell az elképzeléseidben, mert ha nem hiszel magadban, lemaradsz a lehetőségről. Ha kapkodsz, megszívod. Ha hezitálsz, megszívod. Akkor működik jól, ha ezt a finom balanszt képes vagy hideg fejjel tartani, miközben finoman egyensúlyozva leköveted a piac mozgásait, mint egy kötéltáncos, akinek szeles időben kell átjutnia a magasban A-ból B-be. Ja, amúgy kurva stresszes. Ha nem vérzel el közben, idővel megszokod.
Én itt most elveszítettem az egyensúlyt, a piac pedig rögtön büntetett. Szépen lassan elkezdtem figyelmen kívül hagyni a szabályokat. A folyamatosan adagolt könnyű profit okozta dopamin lassan átdrótozta az agyam. Ilyen piacon nincs helye óvatosságnak. Kialakult a kognitív disszonancia. Tudtam, hogy amit csinálok az nem helyes, de basszus működik. A körülmények nem számítanak, csak kapjam meg a trading okozta dopamin/adrenalin koktélt, és a végén a jól megszokott profitot. Tendies, ahogy a degeneráltak hívják. De mint a legtöbb tisztességes függőnek, nekem is egyre több kellett. Májusban még csak néhány opciós pozíciót kezeltem párhuzamosan. Ez a szám 8 hónap alatt lassan de biztosan felkúszott 15-20-ra. A napi 2-3 kötésből lett mostanra egy durvább napon akár 20-30, 2020-ban összesen ~1400 tranzakció.
Ezek az állapotok 2021 január végére oda vezettek, hogy lett egy nagyra nőtt, folyton cserélődő, de relatíve állandóan meglévő Nasdaq related kitettségem az indexben, EV stockokban, Palantirban, crypto mining cégekben, szóval abban ami megy. És ment.
Tanulság #2: A valamilyen trendet meglovagló stratégiák az idő előrehaladtával gyengülnek. Az egyre növekvő magabiztosság helyett, az elején érdemes kapzsinak lenni, és ahogy haladunk előre az időben, és egyre biztosabb egy trend vége, folyamatosan csökkenteni az annak való kitettségünket.
Én fordítva csináltam. Amikor a pozíciónkon profit van, hajlamosak vagyunk azt pozitív visszaigazolásként értelmezni. Valahol az is, de ha ezt magunkban úgy interpretáljuk, hogy „ez működik, ebből kell mégtöbb”, az a trendfordulón nagyon fáj. A tőzsde érdekes hely, mert valahol önbeteljesítő: Ha valamit sokan vesznek, akkor az drágul, ami miatt mégtöbben veszik majd, mert dolgozik a FOMO. Ebből alakulnak ki a 2020-ban elképesztően sokat látott parabolikus árfolyamemelkedések (Bitcoin, Tesla, random EV SPAC-ek, szevasztok). Amikor viszont elfogynak a vevők, a pofáraesés háromszor olyan gyors lesz, mert egy hatalmas tömeg akar kijutni, egy közben igencsak beszűkült ajtón. A részvényedet csak akkor tudod eladni, ha valaki megveszi tőled. Surprise!
Ez így ment egy darabig, és 2020 végére nevetségesen sokat kerestem. Már-már megfordult a fejemben a „nem kell nekem munka, ebből simán megélek most is” gondolat, de persze nagyon helyesen ezt mindig elhesegettem. Régi motorosok körében van az a mondás, hogy amikor a bróker elkezdi nézegetni az újautó katalógust, na ott van vége a szériának.
Január végén a pozíciók neccesebb, vagy korábban lejáró részét lezártam, és elmentem két hétre Tanzániába. Vicces volt, hogy a nyaralásom teljes költségét visszahozta a számlám az út első hete alatt úgy, hogy nem kötöttem egyet sem. Viszont ebben a két hétben valami megváltozott.
Ha nem érzed, ne csináld!
Amikor nyaraltam, elengedtem ezt a világot. Levettem a kezem a világgazdaság ütőeréről. Zanzibárból nézve nem is létezett nyugati világ, sem COVID, csak pálmafák, meleg szél, meg az óceán zúgása minden este. Hakuna matata. Itt jegyzem meg, semmire sem volt ekkora szükségem, mint erre a két hétre. Nem várt mellékhatás volt viszont, hogy hazajövetelem után elveszítettem a ritmust. Rutinból kötöttem a bullish pozikat anélkül, hogy adtam volna magamnak időt fejben felzárkózni. Persze a napi híreket átfutottam, de ez most kevés volt.
A referenciahozamok szépen lassan vánszorogtak már felfelé egy ideje, ahogy a befektetők inflációs félelmükben elkezdték kiszórni a kötvényeket, de valahogy a részvénypiac csak mérsékelten akart erről tudomást venni. Először… Úgy tűnik, a részvénybefektetők fájdalomküszöbét nagyjából pont akkor érte el a dolog, amikor hazajöttem, és megnyitottam a következő, két hetes bull put spreadet a Nasdaq indexre 13300/13250-es strikeokkal. Abban a pillanatban ez nagyjából 5%-ra volt a piactól. Másnap a 10 éves hozam másfél százalékra ugrott, a részvényesek meg összeszarták magukat.
Tanulság #3: Ne kereskedj megszokásból! Nem kell folyamatosan piacon lenni. Bármikor lehetnek bizonytalan időszakok, ilyenkor semmi értelme, hogy elkezdjünk szerencsejátékot játszani. Időnként lehet cash is azon a számlán…
A hozamemelkedést értelemszerűen azok a cégek sínylik meg először, amelyek értékeltsége a leginkább ki van feszítve. Ők azok, akik nem termékeket, hanem víziót árulnak. Egy value részvény ára szorosan összefügg a cég eredményességével, a tech cégek részvényeibe viszont elsősorban a jövőbe vetett hit van beleárazva, az pedig nem fogja lekövetni az inflációt. Ha baj van, belőlük folyik ki először a pénz. Részvényként ezeket a cégeket többnyire kerültem, az opciós pozícióim nagy része viszont éppen ezekben állt, mert az option tradingnek jót tesz a nagy volatilitás. Menet közben azt a kevés tech részvényt, ami mégis volt, elkezdtem átrotálni főleg az energia szektorba, mert az inflációs félelmek ellen az egy jó safe heaven, de az opciós pozikkal felszálltam a remény vonatra. Egyszerűen túl nagy volt a lebegő veszteség, bíztam benne, hogy majd kimozogják. Hiszen ez csak egy dip. Majd vége lesz, mint mindig. Időm viszont nincs sok, mert a lejáratok közelednek…
Itt még nem égett a ház, sőt valójában vásárlási lehetőségként tekintettem az áresésre. Végülis bölcsen nem nyitottam újabb bullish pozíciókat, konzervatív stratégiával igyekeztem kicsit fedezni is magam. A kivárás volt a kulcs. Két olyan nap következett, ahol mínuszban nyitott a Nasdaq, de nap végére valamennyit vissza tudott erősödni. Olyan nyomorult mozgások alakultak ki, mint amikor a piac süllyed egy nagyot, de aztán valahogy „kihúzza magát”. El is neveztem magamban „mocsár piacnak”, mert nem esett igazából, csak olyan „süppedős” volt. Aztán jött egy nagyobb piros gyertya. Aztán mégegy. A piacról egyértelműen eltűnt a vásárlási kedv.
A FED sarokba szorította magát: Az adóssághegyek miatt szeretnének inflációt, de nem akarnak emelkedő hozamokat. A két dolog viszont kizárja egymást. Senki sem lesz kötvényben, ha reálértéken folyamatosan bukik. Csak ekkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy ez a dip, már nem feltétlenül olyan, mint az előző tíz, és bevallom, egy kicsit megijedtem. Ekkor a lebegő veszteségem már jelentős volt, de az pozíciókat nem zártam ki. Az opciós piacon nagyon gyorsan tudnak változni a dolgok. Napokon keresztül gondolkoztam, hogy vajon mi fog történni. Óvatosan próbáltam lefelé is kötni, hátha egy kicsit vissza tudok hozni a veszteségekből, de ekkor pont jött egy konszolidációs fázis, és a nagy piros gyertyát két zöld követte. Már nem csak a bullish, de a bearish pozikon is buktam. Ennél sokkal rosszabb ritmusban nem hozhattam volna döntéseket.
Tanulság #4: Ne reménykedj! A price actionből ilyen rövidtávon nem lehet értelmes következtetéseket levonni. (Vagy legalábbis nagyon nehéz.) A konszolidációt két dologra lehet felhasználni: újabb vételekre, vagy a meglévő veszteségek kicsit kedvezőbb áron történő lezárására. Ha bizonytalan vagy, dönts jól és bukj kisebbet! Az egyetlen ami számít, hogy most az adott pillanatban megnyitnád-e azt a pozit. Ha nem, akkor zárd le!
A konszolidáció nem segített sokat, és a hét második felében tovább esett a piac. Minden nap azt voltam kénytelen nézni, hogy a számlám naponta produkálja a több ezer dolláros minuszokat. Ennek az okai főleg a call opciók bekerülési költségét csökkentendő credit spreadek voltak, amiknek néha csak a kiírt, de néha már mindkét lába becsúszott in-the-moneyba. A strikeközök kiválasztásakor technikai szintek alapján döntöttem, és nyilván mérlegeltem a maximális vállalható kockázatot. Arra viszont nem voltam felkészülve, hogy mi történik, ha a nyitott kombinációk majdnem mindegyike szinte egyszerre esik át azon a bizonyos árszinten. Itt az ember ahol tud próbál day tradelni, a hullámzást meglovagolva beszűkíteni a spreadeket és ezzel minimalizálni a pozíciók maximális elméleti veszteségét, esetleg napon belül profitot termelni. De ez már csak tűzoltás, idáig nem szabad eljutni, vagy ha mégis ez történik, akkor legalább kicsi kitettséggel.
Tanulság #5: Ez a dolog technikai jellegű, de a jövőre nézve érdemes megfontolni: Hasonló szituációban legyen kész tervünk gamma és delta neutralizálni a pozíciókat, legalább részben. Nem lesz olcsó, de a rövidtávú veszteségeken átsegít, és amikor már látszik a fény az alagút végén, akár jól is kijöhetünk belőle, ha okosan zárjuk le a hedge-et. Az viszont fontos, hogy erre legyen egy legalább félkész terv, és ne a vihar közepén álljunk neki kiszámolni, mit hova kell kötni és mennyiért.
A Nasdaq azóta 10%-kal van lejjebb. Mondanom sem kell, hogy még mindig nyitva van az indexre szóló spreadem, ami azóta deep in-the-money. Lezárni már nincs sok értelme, mert a maximális elméleti vesztesége környékén lebeg. Péntekig még történhet csoda (LOL). Ami a többi pozíciót illeti, azokat kicsuktam és vásoroltam néhány OTM putot. Nem tudom mit fog hozni a hét, de a hozamok emelkedése nem kecsegtet sok jóval. Az is lehet, hogy az egész átgyűrűzik majd a tech szektorból és ez csak az előszele egy széles piaci esésnek. De simán előfordulhat az is, hogy ez csak egy komolyabb korrekció volt, amit végül felszív a piac. Time will tell…
Not good, not terrible
A mögöttem álló napok próbára tették a stressztűrésemet és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nyugodtan aludtam minden éjjel. Nincs sok értelme azon lamentálni, hogy mi lett volna ha, a tanulságokat viszont le kell vonni… Ez a blogpost belekerült néhány millió forintomba. Hogy ez sok, vagy kevés pénz, az relatív. Amennyivel szegényebb, annyival tapasztaltabb lettem. A tőzsdén sokan lemorzsólódnak ilyen kudarcok után, de én nem teszem meg ezt a szívességet. A kereskedés fontos része az életemnek, és sok hibát fogok még elkövetni. Remélhetőleg ugyanezeket már nem. Ha elég fegyelmezett leszek, akkor ez a lecke idővel megtérül majd. Kevés nehezebb, de egyben szebb játék van ennél, ahol ilyen közvetlen visszajelzést kaphat az ember döntésekről, tudásról, sikerről és kudarcról. Szóval mély levegő, tiszta fej és vissza a piacra!