Év végén általában számot vetek. Ilyenkor visszanézem az évet, átnézem a nagyobb ügyleteimet és retrospektíve megpróbálok hibákat, valamint tanulságokat találni, amik talán előnyömre válnak majd a jövőben. Arra gondoltam, idén ezt egy kiemelten fontos termék kapcsán nyilvánosan is megteszem, egyrészt mert talán másnak is hasznára válnak ezen gondolatok, másrészt pedig olyan kirívóan extrém éve volt a földgázpiacnak, ami már önmagában is említést érdemel.
Az évet a kereskedési számlám szinte ugyanakkora nettó eszközértéken fogja zárni, mint ahol elkezdte (hacsak a hátralévő egyetlen kereskedési napon nem történik valami elképesztően váratlan esemény), szóval összességében kijelenthetem, hogy idén rengeteg munkával nem jutottam sehova. Ami egyébként sokkal jobb, mintha egy méretes piros szám nézne velem farkasszemet, amint azt idén elég sokan elmondhatják magukról. Ráadásul tanulságokban bővelkedő év volt, szóval összességében nincs okom szomorkodni.
Az év terméke: Henry Hub földgáz (NG)
Az idei év terméke nálam egyértelműen az amerikai földgáz volt, ami olyan mozgásokat volt képes produkálni, amilyenekkel korábban soha sehol nem találkoztam. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nekem az idei volt az első olyan év, amikor árupiaci termékhez nyúltam, így nem is lehetett volna sokkal erősebb a kezdés. Relatíve ritkán fordul elő, hogy egy termékkel kapcsolatos várakozásaim javarészt végül beigazolódnak, de a közben bejárt út annyira rázós legyen, hogy összességében mégis nettó veszteséget legyek kénytelen realizálni.
A földgáz piaca – energiahordozóról lévén szó – úgy általában is nagyon izgalmas volt idén. Az itthoni hírekbe általában a holland (TTF) földgáz került be, ami az amerikai (Henry Hub) társánál is jóval extrémebb évet tudhat maga mögött. Én viszont most az amerikai földgázról fogok beszélni, mert ott van számomra is hozzáférhető opciós piac. Az európai földgáz kereskedése egyébként is felért volna egy öngyilkossággal, mert az árakat gyakorlatilag kizárólag a geopolitikai hírek mozgatták idén, azokra játszani retail traderként pedig kicsit rosszabb, mint a szerencsejáték.
Határozottan van véleményem arról, hogy az európai döntéshozók mit és hogyan rontottak el az orosz gázról történő függetlenedés kihirdetésekor, de az egy nagyon másik téma lenne, és nem is ide tartozik. Mondanám, hogy a piac megtanította a politikusoknak, hogy mi a fájdalom, de – és most demagóg leszek – döntéshozóként más pénzén kereskedni, úgy, hogy valaki úgyis kifizeti a cehhet, mérsékelten lehet csak fájdalmas. De hagyjuk is ezt…
A lényeg, hogy amiről tehát most szó lesz, az nem az európai, hanem az amerikai Henry Hub földgázra (NG) vonatkozó futures kontraktusokra szóló opciós pozíciók. (Az itt leírtak feltételezik a határidős piacok és az opciós termékek ismeretét. Előbbiről írtam idén egy cikket az Erste Marketre, kezdőknek az egy jó alapozó lehet. Utóbbiról meg majd jövőre talán írok valamit várhatóan ugyanoda, ha lesz rá igény/kapacitás.) A lényeg dióhéjban: 1 határidős kontraktus a földgáz piacán 10000 egységnek felel meg, tehát ekkora szorzót kell érteni az árfolyam mögött. Az opciós piac implicit volatilitása is hajmeresztő volt idén: 80-150% között változott, időszak és lejárat függvényében. Ilyen volatilitás melett a kredit stratégiák elég csábítóak tudnak lenni, hiszen a magas bizonytalanság miatt a piac a valószínűtlen kimeneteleket is hajlandó relatíve magas opciós díjakkal honorálni. A tárgyalt pozíciók ennek fényében nettó opciós shortok, időnként fedezetlenül. Fontos, hogy ezt senki se próbálja ki otthon erős pénzügyi fájdalomtűrés, acél idegek és megfelelően hosszú option trading előélet nélkül! (Bár utóbbi megléte valahol feltételezi az előbbi kettőt.)
A földgáz idei árfolyama hasonlóan zárta az évet, mint a számlám: gyakorlatilag mindenhol járt, de végül nagyjából visszatért azokra a szintekre, ahol kezdte. A price action időnként teljesen nonszensz mozgásokat produkált. Az év piacmozgató eseményein most nem mennék végig. Mindenki tudja, hogy az óceán ezen felén februárban kitört egy háború, pánikvásárlás indult, mivel elindult a para, hogy mind megfagyunk, aminek következménye, hogy végül az európai vezetők mindenféle alternatív forrásokhoz és ársapkákhoz nyúljanak. Az óceán másik partján teljesen más a narratíva, bár az európai eseményekből értelmszerűen oda is begyűrűzik ez-az, de fundamentálisan a háborúnak jóval kevésbé kitett az amerikai földgáz piaca. Amerikában sokkal inkább a forróság miatt megnövekedett hűtési igény, a kitermelést érintő korlátozások, valamint az LNG-export para (Freeport azóta sem indult el, LOL) mozgatták a piacot. Az évet még 3-4 dolláros szinten indítottuk, majd az orosz agresszió kezdezekor elpattant a húr és egy egész évet átívelő vad csapkodás kezdődött brutális árváltozásokkal.
Ez a beszámoló teljesen szubjektív, az alább részletezett két eseménysort sárga és kék sávval jelöltem a charton. A felvett pozíciók mindegyike short strangle-nek indult, aztán az események függvényében folyamatosan átalakultak, de a magas implicit volatilitás okán, főleg credit stratégiákról beszélünk. A jelölt régiók is ennek megfelelően a kezdeti kiírás szélességét hivatottak jelölni, még ha ez nem is tartott sokáig. Az év során összesen 70 opciós kötésem volt a földgázra, így érthető okokból, csak a legfontosabb, tanulságosabb szituációkon megyünk végig.
Az év elejét követő pánikban a gázárrobbanás első hulláma április közepén tetőzött, amikor már beleszúrt a 8 dolláros, majd második nekifutásra már a 9 dolláros szintbe. Első kalandom az ezt követő beszakadásban kezdődött.
Április 29. NG JUN22 9.8 C / NG JUN22 5.5 P Short Strangle
A charton halvány sárgával jelölt pozíció első és legfontosabb tanulsága, hogy nem kellett volna megnyitni. Alapvető hibát vétettem, amikor egy ennyire ideges piacon azt gondoltam, hogy a 8 dollárig történő felszúrással kifújt a lendület. A trade mögötti gondolat tipikusan a túlvett háborús narratíva gondolata volt. Amikor egy piacon hónapokon keresztül másról sem szólnak a hírek, mint arról, hogy mekkora hiány lesz, a kereskedőket is elkapja a mindmeghalunk érzés, amiről utólag mindig beigazolódik, hogy nemis. Láttam már ezt ezerszer, és most is visszaigazolta a chart, amikor egy hét leforgása alatt kb 8-ról, 6,5 dollárig esett a piac. Erre erősített rá az április végi lejárat miatt beragadó poziók kényszerzárása, ami azt a szép piros gyertyát eredményezte, amit ekkor egy kezdődő konszolidációnak értékeltem. A call-okban árazott implicit volatilitás olyan magas volt, hogy egyszerűen nem lehetett otthagyni. Itt úgy éreztem, hogy legrosszabb esetben a 10 dolláros pszichológiai szint elég erős ellenállás lesz, de kizártnak éreztem, hogy mégegyszer elmegyünk akár csak 8-ig is. Itt írtam ki egy 50 nap körüli short strangle pozíciót.
Nem jött be. Gyakorlatilag jelentősebb piacmozgató hír nélül emelkedett vissza a piac. Az összes fajta emelkedés közül az ilyen, tisztán pszichológiai hátterű a legrosszabb, mert a technikai szinteken kívül ilyenkor lényegében nincs határa a lehetséges elmozdulás mértékének. A következő két hétben megmaradt a felfelé trend, ami azt jelentette, hogy a call oldalon már több ezer dolláros lebegő veszteséget hozott be a közben alaposan megnövekedett delta.
Arra emlékszem, hogy itt már határozottan rossz volt a közérzetem, főleg mert teljesen világos volt, hogy a piac a semmire emelkedik. Jó persze, háború van és folyamatosan cikkeztek a gyakorlatilag nem létező LNG exportról Európa felé. (Európában nincsen kiépült fogadó kapacitás, Amerikában meg zárva van Freeport. Ha ezt kivonjuk, csak a hiszti marad, amire végülis lehetett emelkedni…) Ennek következtében az is nyilvánvaló volt, hogy az április második felében látottakhoz hasonlóan az első valódi hírre, hirtelen össze fog zuhanni az árfolyam, azt viszont nem lehetett tudni, hogy mikor.
Mivel a short strangle potenciálisan végtelen kockázatot rejtő pozíció, fedeznem kellett magam a megnövekedett margin igények miatt. Közvetlenül a földgáz opciós piacán nem találtam megfelelő árazású terméket, úgyhogy az UNG ETF-re kötött long callokkal védtem magam. Végül bekövetkezett, amire számítottam, és az árfolyam május 6-án, egy pénteki napon végre összeomlott. Hétfő nap végére, két kereskedési nap alatt 20%-os gázár esés következett be. Kedden egészen 6,5-ig szúrt le a grafikon, amit viszont még aznap vissza is szedett, hogy újabb őrült emelkedés indulhasson. 19-én döntöttem el, hogy ami itt megy, az teljesen nonszensz, nekem ez nem hiányzik, és a teljes pozíciót zártam (ekkora már több átalakításon túl voltam).
A nettó végeredmény összességében 500 dollár körüli nyereség, de magát a trade-et magamban elhibázott próbálkozásként könyveltem el. Bár több ponton is az történt, amire számítottam, aránytalanul nagy kockázatot futottam közben, és be kell vallanom, hogy több ponton inkább állt mellettem a szerencse, mint a hideg, átgondolt tények. Arra mindenesetre kiváló volt, hogy belekóstoljak a 2022-es földgázpiac tempójába. Új fajta élmény volt, ez nem kérdés.
Június 11. NG SEP22 9.8 C / NG SEP22 4.2 P Short Strangle
A világoskékkel jelzett időszakban a charton kifogtam az év közepi legnagyobb hullámzást egy olyan pozícióval, ami éppen a változásra a legérzékenyebb. Jó, az igazsághoz itt is hozzátartozik, hogy bár short strangle-nek indult, ez a pozícióm élte meg a legtöbb átalakulást, összesen 30-szor kötöttem bele másfél hónap leforgása alatt, szóval a ténylegesen managelt pozíció már nehezen nevezhető short strangle-nek, de a történet szempontjából ez most lényegtelen.
A problémák a július elején induló felfutásban kezdődtek. Már megint úgy gondoltam, hogy végre ennyi volt a felélem és rettegés, jöhet a racionalitás időszaka. Oké, meleg a nyár, és a megemelkedett hűtési igény okán az átlagosnál magasabb volt a kereslet a földgázra. De hogy ez (és az ekkoriban bejelentett Freeport terminál újranyitásának ismételt halasztása) indokolna egy 80%-os drágulást két hét alatt, azt azért nem éreztem reálisnak.
A problémát egy 13-as strike-on beragadt fedezetlen short call okozta, amit az ilyen mértékű és sebességű felfutás kiszolgáltatottan ért. A felfelé rohanó piac brutálisan feltolta a call-okba árazott volatilitást, így mind a delta, mind a vega kőkeményen ellenem dolgozott. A számlám fedezettségi szintje napról napra rohamosan csökkent és az alaptermék lejárata előtti napon olyan helyzetben találtam magam, amilyenben még soha.
Egyrészt az volt a meglátásom, hogy olyan nagy mennyiségű spekulatív állomány van már az éppen lejáró kontraktusban, aminek az utolsó napon egyszerűen muszáj kiárazódnia. Viszont margin tekintetében éppen azon a ponton voltam, amikor már nem engedhettem meg magamnak, hogy ezt kivárjam. Annyi ideig húztam a pozíciót, hogy ekkorra már csak rossz lehetőségek közül tudtam választani. Kénytelen voltam életem eddigi legdrágább fedezését tető alá hozni, amikor egyetlen long call opcióért 10 ezer és 82 dollárt fizettem ki. Most is fáj, ha eszembe jut, de akkor és ott nem volt más opció.
Kb 30 perc múlva kiderült, hogy életem egyik legjobb döntését hoztam meg: Valamikor délután egy napon belüli 15%-os felszúrással a földgáz megadta volna a kegyelemdöfést talán az egész számlámnak, ha nem fedezem le azt a short lábat. Aztán persze igazam lett: A lejárattal kiárazódott a spekulatív állomány, és még aznap zárásig vissza is adta a 15%-os emelkedést. (A kis halálfejes szövegbuborék jelöli a fenti charton azt a démoni gyertyát.) Pszichológiailag ez egy új élmény volt a tradingben: belekényszerítettem magam egy olyan helyzetbe, ahol hiába lett igazam, buktam rajta.
Itt aztán a piac teljesen széjjel szakadt. Daytrade következett, amire visszatekintve csak annyit tudok utólag mondani, hogy időnként teljesen nonsense szituációkba is bementem. Egyszer véletlenül belekötöttem egy 500 dolláros bid/ask spread-be. Teljesen egyértelmű, hogy nem voltam olyan mentális állapotban, mint akinek akkor és ott piacon a helye. A volatilitás az árfolyammal együtt összeomlott, a rekord drágán vásárolt rövid call értéke pillanatok alatt párolgott el, de legalább a veszély is elmúlt. A következő napokban tovább konszolidálódott a piac, hogy aztán augusztus végére mégegyszer nekifusson és egészen a 10-es lélektani határig vigye az árfolyamot. Ekkor már nem voltam benne.
Tanulságok:
- Valamelyik pénzügyi híroldal egyszerűen csak a világ legnehezebb piacának nevezte a földgázt ekkoriban. Nekem ez egy egyértelmű vörös posztó volt. Ezt a tanulságot talán nem kell ennél jobban részletezni.
- Az irreálisan magasnak tűnő implicit volatilitás nem mindig irreális. Sokszor az, de amikor nem, az nagyon tud fájni. Short strangle esetén a kényelmesnél is szélesebb csatornát érdemes kiírni, a technikai szinteket kicsit túllőve. A volatilitás változása legalább olyan fontos, mint a delta, főleg hosszú opciók esetén. (Erről majd talán lesz egy külön poszt, mert szerintem érdekes téma.)
- Határidős termékre szóló opciós ügyleteknél az alaptermék lejárata környékén érdemes megbecsülni az abban valószínűsíthetően felgyűlt spekulatív állományt, mert annak onnan „ki kell mennie” a lejárat végéig.
- A fedezésre érdemes még azelőtt gondolni, hogy beüt a baj. És itt lehet kreatívnak is lenni, nem csak az adott alaptermék használható fel, hanem sokszor valamilyen ETF is.
- Nem kell mindig piacon lenni.
Ezt követően az év hátralevő részében még két alkalommal próbálkoztam be a short strangle stratégiával, az utóbbi két esetben már mindkettőt profittal sikerült zárni (a charton halványzölddel karikázott régiók). Ezekben az esetekben nem volt túl sok izgalom, így megkímélnék mindenkit a részletezésüktől.
A földgáz végül ott zárta az évet, ahol elkezdte. De amit év közben művelt abban nem volt sok köszönet. A földgáz pozíciókon realizált éves nettó eredményem a nyár végi fiaskónak köszönhetően vastagon veszteséges. De becsületemre szóljon, hogy soha nem kereskedtem még ennyire nyaktörő piacon, ahol idén nem voltak ritkák a napon belüli két számjegyű százalékos változások sem.
Remélem van akinek hasznára váltak ezen sorok, nekem megérte a visszatekintés. Opciókban gazdag boldog új évet mindenkinek, aki eljutott idáig! 🙂